A ROYAL AVIUM cseresznye az átlagon felüli minőségi és mennyiségi jellemzőkkel rendelkező plusz fák. A szelekciót a Graupai Erdészeti Genetikai Nemesítő Intézet végezte 1992 és 2004 között Szászországban, az életerő és az egészségi állapot további figyelembevételével. A két helyszínen végzett összehasonlító vizsgálat kimutatta a ROYAL AVIUM cseresznye jelentős fölényét a fontos gazdasági tulajdonságok tekintetében egy együtt termesztett madárcseresznye-utóddal szemben. A ROYAL AVIUM cseresznye néven összefoglalt madárcseresznye-klónok a vizsgált négy minőségi és növekedési jellemzőből legalább kettőben meghaladják az összehasonlító standardot.
Darüber hinaus sind ROYAL AVIUM Kirschen wie alle Vogelkirschen hitze- und trockenheitstolerant. Sie weisen gegenüber „normalen“ Vogelkirschen eine deutlich bessere Schaftform und geringere Tendenz zur Steil- und Grobastbildung auf, was die Holzqualität und somit den wirtschaftlichen Wert erhöht. Für bestmögliche Wuchsergebnisse benötigt sie mit zunehmendem Alter viel Licht und eine freie Krone. Ihre Vermehrung erfolgt durch vegetative Mikrovermehrung ohne gentechnische Veränderung.
Kezdetben kúpos, később széles gömb alakú korona, kezdetben sima, sötétvöröstől a szürkésbarnáig terjedő, fényes kéreg, keresztirányú, keskeny parafa szemölcsökkel, a törzsről vízszintesen leváló, elhalt fahordozó
40 éves korig gyorsan növő
Erős szívgyökérzet, erősen kifejlődött, laposan szétterülő oldalgyökerekkel
A ROYAL AVIUM cseresznye esetében a fa átlagos magassága 40 év alatt akár 28 méteres famagasság is elérhető
A meleg, tápanyagban gazdag, mérsékelten üde vagy üde, magas bázistelítettségű helyeket kedveli, főként a egyenesen fekvő régióban, de a mérsékelten savanyú, alacsony mésztartalmú helyeken is jól érzi magát
Az átnedvesedett és a felszínen tömörödött talajok nem alkalmasak a sikeres termesztésre
Fiatalon a késői fagyok veszélye fenyegeti
A madárcseresznye fiatal korában jól tűri a részleges árnyékot, de a teljes fényt is, a vastagodási fázistól kezdve kifejezetten világos fafaj, koronája viszonylag áttetsző
A lehető legkorábban az évben, mindenképpen kerüljük az őszi ültetést
Pflanzverband von mindestens 3 m x 3 m empfohlen
Hoch setzen, da empfindlich gegenüber Überschüttungen/Anhäufungen im Bereich des Wurzelanlaufes
A növényt feltétlenül meg kell védeni a letarolástól és a söpréstől
Terminális hosszú és rövid hajtásokon
Legfeljebb 15 cm hosszú, 7 cm széles, hegyes végű, fűrészes szélű, 2-3 piros nektármirigy a levélnyélen
Felső oldala sötétzöld, alsó oldala világoszöld, intenzív sárga, ősszel élénk narancssárgától a tűzpirosig terjedő színű
Lombhullató fafajok
Rövid hajtásokon, feltűnő fehér hermafrodita virágok 2,5-3,5 cm átmérőjű, ernyős fürtökben
A levelekkel együtt virágzik áprilistól májusig, a tengerszint feletti magasságtól függően
Legfeljebb 1 cm vastag, kerek vagy szív alakú, egymagvú, fekete-piros, lédús húsú, világos, ovális magházú termés, közepén világos, ovális maggal
A gyümölcs május végétől augusztus közepéig érik
Az önsterilitás miatt az azonos genotípusú cseresznyék ön- vagy keresztezett megtermékenyítése nem lehetséges
Különösen szép színű és meleg tónusú fa, friss állapotban, a sárgás és vöröses-fehéres színű csemete- és magfa közötti egyértelmű különbségtétel nélkül
A kezdetben sárgás vagy világos vörösesbarna színű szívfa fény hatására sötét vörösesbarna vagy aranybarna színűvé válik
Jól látható évgyűrűhatárok
Kültéren kevéssé vagy egyáltalán nem tartós, beltéren korlátlanul használható
Nagyon dekoratív bútor- és belsőépítészeti faanyag, más fafajtákkal való kombinációk széles skálájával, hangszerkészítésre, dísz- és használati tárgyak gyártására is használják
Az egyik legértékesebb keményfa, gömb- és fűrészáruként, furnérként forgalmazzák
A trópusi fák ésszerű alternatívája beltéri használatra
A jó törzsminőségek nagyon magas hozzáadott értéke, nincs jelentős különbség az erdőben termesztett és a szabadföldi termesztésű madárcseresznye között a szerkezet és a színeződés tekintetében
Tavasszal legelő méhek, dongók és más rovarok számára
Számos madár- és emlősfaj, valamint hernyó táplálékforrása
élőhely gombák, baktériumok és vírusok számára
Öreg madárcseresznye törzsek és vesszők helyettesítő élőhely a szarvasbogarak számára
Mivel fényigényes, nagy hő- és szárazságtűrő fafaj, alkalmas nyílt területeken, kezdeti vagy újraerdősítésre, valamint agroerdészetben történő termesztésre.
A ROYAL AVIUM az erdőműveléssel szemben támasztott követelmények tekintetében megegyezik a madárcseresznyével, és következetes erdőművelési kezelés és gondozás mellett igen magas faanyagérték-potenciállal rendelkezik.
Ideális csoportos ültetésre árnyékolatlan vagy csak enyhén árnyékolt nagyobb, legalább 0,3 hektáros nyílt területeken, más fafajok természetes regenerációján belül vagy hézagok előzetes regenerációjaként.
Lehetőleg lassú növekedésű lombhullató fákkal, például kislevelű hársakkal vegyesen telepítve az aljnövényzetben, hogy a vegyes fafajok ne nőjenek bele gyorsan a madárcseresznye koronájába.
Legalább 3 m x 3 m-es ültetvények telepítése 1 111 növény/hektárral, nagy növénykínálatok (80-120 cm) esetén 5 m x 5 m-es ültetvények telepítése 400 növény/hektárral.
Kedveli a nagy ültetőgödröket eredményező ültetési módszereket, a növényeket magasra helyezzük, mivel érzékenyek az alábbiakra Túltöltés/felhalmozódás a gyökérnyak területén
A növényt feltétlenül meg kell védeni a letarolástól és a söpréstől
A növekedés első néhány évében következetesen távolítsa el a konkurens növényzetet, például a füves növényzetet, hogy megelőzze a nedvesség és az egerek okozta károkat
Mint minden madárcseresznye, a Royal Avium is sok fényt igényel a kor előrehaladtával. Ezért korai és rendszeres állományszabályozásra és rendszeres ritkításra van szükség. 8. célkitűzés - az állomány életének első felében a korona következetes ritkításával és tisztításával elegendő növekedési teret kell biztosítani a legjobb fák (jövőbeli vagy J-fák) számára.
A fiatal állományfenntartás során (2-6 m-es csúcsmagasság) a minőségileg nem megfelelő vagy beteg előnevelt madárcseresznyefákat, valamint az erősen versenyképes, erősen zsúfolt lágyszárúakat el kell távolítani. A hibás madárcseresznyefák egyedi esetekben J-fa jelöltek megmetszhetők.
A ritkítási szakaszban (6-12 m-es csúcsmagasság) az első lépés a 100-150 J-fa jelölt egyed kiválasztása és megjelölése 6 m-es csúcsmagasságból, majd 3 méteres magasságra történő metszése. Ezt követően a J-fa jelölteket egy vagy két, kizárólag a domináns fán lévő elnyomó fa eltávolításával támogatják. Második lépésben, kb. 9 m-es csúcsmagasságban, a még alkalmas J-fa jelöltek kritikus vizsgálata és 4,5 m-es magasságra történő metszése után, nagy ritkítás típusú beavatkozásra kerül sor.
A megerősített J-fák ezt követő erős ritkítása (12 méteres magasságtól) egy harmadik, legalább 6,5 méteres magasságig történő metszéssel együtt kezdődik, amelynek célja a koronák bővítése és a kellően hosszú, zöld korona fenntartása. A ritkítást kezdetben 3-5 évente végzik a madárcseresznyefák növekedési dinamikájának megfelelően, 5-7 évente, kb. 22 méteres magasságtól.
Az ágakat június végén/július elején vágják le az erdő védelme érdekében. Az ágaknak 3 cm-nél kisebb átmérőjűnek kell lenniük.
A legalább 6,5 méteres csomómentes törzshosszúságú és 40-80 év alatt legalább 40 cm-es törzsátmérővel rendelkező értékes faanyag termelése döntő gazdasági jelentőségű, különösen a Royal Avium számára. Ehhez az alsó törzsrészek korai, rövid időközönkénti metszése szükséges a 6-8 méteres csomómentes törzshossz eléréséhez. Egyedi esetekben, a magas várható érték miatt a rövidebb földi törzsek metszése 4 méter hosszúságtól szintén ígéretes lehet.
Források és további információk
Aas, G. (2010): Die Vogelkirsche (Prunus avium) und ihre Verwandtschaft. LWF-Wissen 65, Bayerische Landesanstalt für Wald und Forstwirtschaft, 7-12 (https://www.lwf.bayern.de/service/publikationen/lwf_wissen/016733/index.php).
Anonymus (2011): Die Vogelkirsche (Prunus avium L.) Praxis-Infoblatt zur Wertholzproduktion. ForstBW Praxis, 1/2011, 5 S. (https://www.waldwissen.net/de/waldwirtschaft/waldbau/ bestandespflege/die-vogelkirsche-praxis-infoblatt).
Dong, P. H., Eder, W., Muth, M., Krämer, R., Weber, D., Früh, H. (2009): Vogelkirschen-Anbauversuch im Forstamt Kusel. In: Dong, P. H. (Hrsg.): Zum Anbau und Wachstum von Vogelkirsche und Birke. Mitteilungen aus der Forschungsanstalt für Waldökologie und Forstwirtschaft Rhenland-Pfalz, 67/09, Trippstadt, 8-38.
Jeske, H., Grosser, D. (2010): Das Holz des Kirschbaums – Eigenschaften und Verwendung. LWF-Wissen 65, Bayerische Landesanstalt für Wald und Forstwirtschaft, 64-69 (https://www.lwf.bayern.de/service/publikationen/lwf_wissen/016733/index.php).
Kleinschmit, J., Meier-Dinkel, A., Jorbahn, M. (2015): Entwicklung von Kulturen mit silvaSELECT-Vogelkirsche. AFZ-Der Wald 70, 44-46.
Otto, H.-J. (1988): anbau der Vogelkirsche in Niedersachsen. AFZ 43, 542-543.
Roloff, A. (2010): Die Vogel-Kirsche – Baum des Jahres 2010. Dr. Silvius Wodarz Stiftung „Menschen für Bäume“, Marktredwitz, 14 S.
Schmid, T. (2006): Prunus avium Linné, 1755. In: Schütt, P., Weisgerber, H., Lang, U., Roloff, A., & Stimm, B.: Enzyklopädie der Holzgewächse, ecomed-Verlag, Landsberg/Lech, 16 S.
Spellmann, H., Kleinschmit, J., Guericke, M., Rumpf, H., Wachter, H. (2004): Merkblatt Entscheidungshilfen zur Bewirtschaftung der Vogelkirsche in Nordwestdeutschland. Niedersächsisches Ministerium für den ländlichen Raum, Ernährung, Landwirtschaft und Verbraucherschutz, Hannover, 22 S.
Springmann, S., Morhart, Chr., Spiecker, H. (2015): Leitfaden zur Ästung von Edellaubbaumarten. Institut für Waldwachstum (Hrsg.), Freiburg i.Br., 2. Auflage, 10 S. (https://www.iww.uni-freiburg.de/leitfaden-wertholzproduktion-in-afs.pdf).